hétfő

Top 2012

A legjobb dalok, amiket idén rongyosra hallgattam:
- Joystix - Wasted
- Everlast - Tuesday morning
- Everlast - Gone for good
- Everlast - This kind of lonely
- Sade - By your side
- Csík zenekar - Most múlik pontosan
- Acoustix - So low city
- Quimby - Magam adom
- Amy Winehouse - You know  I'm no good
- Aretha Franklin - I say a little prayer

A legjobb könyv, amit olvastam:
Kondor Vilmos Budapest noir és Bűnös Budapest.

A "leghivatalosabb" komoly dolog idén:
Januárban elváltam, papíron is.

A legnagyobb csalódás:
Amikor februárban megtudtam, hogy terhes a barátnője.

A legnagyobb szívás:
Amikor márciusban a 15.-ei hosszú hétvégére tervezett tandemugrásom influenza miatt nem jött össze (és még utána kb másfél hónapig voltam beteg). (Persze, azon a hétvégén volt az esküvője....)

A legnagyobb "beparáztam!" érzés:
Amikor tavasszal megkaptam volna egy melót Fehérváron, de nem mertem bevállalni, ami ezzel jár.

A legnagyobb élmény:
A röpke londoni út.

A legjobb koncert:
A londoni Everlast, majd a pesti Everlast, de azért a Szabadság téri Quimby is befér a top 3-ba. Idén azt hiszem nem volt nagy, sportcsarnokos koncert.

A "legborosabb":
Cuccerék meghívására tavasztól minden hónapban mentem velük borvacsorára. Rájöttem, már ez az inkább nekem való szórakozási forma. Kinőttem a bulizásból, illetve szívesebben teszem így.

A legszívmelengetőbb:
Látni a bátyámat apaként.

A legjobb családi buli:
Az Esküvő.

A legfurább dolog, amit csináltam:
Kecskefejés.

Az első félév legjobb sorozata, amit végignéztem:
Szívek szállodája

A második félév legjobb sorozata, amit ugyan még nem néztem végig, de elkezdtem:
Dallas (a jóöreg)

A legbátrabb dolog, amit csináltam - szerintem:
Elkezdtem vezetni.

A legbátrabb dolog, amit csináltam - mások szerint:
Derékig érőből ultrarövid lett a hajam.

A legkiábrándítóbb:
Idén sem talált rám egyetlen normális, független pasi sem, így ezt az évet is egyedül zárom.

A legfontosabbak, akik idén is átrugdostak a szaron:
Anyu és a családom. A barátaim, akik ugyan nem sokan vannak, de igaziak. A teljesség igénye nélkül egy valakit szeretnék kiemelni, akivel kölcsönösen sok Szent Istvánunk "bánja" ezt a barátságot. Sokat jelent nekem hogy rábízhatom a titkaimat. Ráadásul még egy kecske csöcsét is a kezembe adta! :D Gabriellám, köszönöm! :*

Dióhéjban nagyjából ennyi volt az év. Lehetett volna jobb, az év eleje a full mélyrepülés volt azt hiszem, nem tudom hogy azóta jobb-e, vagy csak alkalmazkodtam hozzá.

Plusz:

A legcsodálatosabb dolog az életemben, még mindig, immáron ötödik éve:
Az a gyönyörű, cserfes, szúnyoglábú, fekete szemű mini-én, aki miatt értelmet nyernek a rossz napok is, a jók pedig még szebbek, és aki tartalmat adott annak az édes szónak hogy: LÁNYOM!

vasárnap

Lakatos Márk átalakít

Azt hiszem eddigi röpke harmincegynehány évem egyik legmegdöbbentőbb jelenete volt, amikor "te vagy álmaim nője de mást veszek el" pasi felesége stílusváltáson esett át, és én ezzel szembesültem. A fotóról gyakorlatilag én néztem magamra. Igen, könnyen lehet, hogy ez puszta véletlen, és tényleg éppen ennyire egyforma személyiségek vagyunk. (Kár, hogy ezt pont tudom, hogy nem így van.)

Ez az egyik legbizarrabb dolog azt hiszem. Amikor megláttam a képet, úgy éreztem magam, mint egy B kategóriás horror első néhány percében, amikor úgy körvonalazódik a történet.

hétfő

Drága Feliratkozott Olvasóim, akik heten vagytok, mint a gonoszok, és természetesen a Többiek, akik szintén belestek ide néha, nagyon boldog, és leginkább békés karácsonyt kívánok Nektek! Egyetek, igyatok, jótmulassatok, és hozzon mindenkinek a fa alá a little jesus valami szépet.

Lányok, ugye tudjátok, hogy nekünk a legkisebb csomagot érdemes keresni! ;)

Nekem az ünnepek alatt idén ez volt a kedvencem, úgyhogy ezzel a közhelyes dallal kívánok boldog karácsonyt!


szombat

A mai napom teljes mértékig a karácsony jegyében telt. Jó volt, nyugis, békés, csak Manci hiányzott, bár elismerem, ha itthon lett volna, nem lett volna ennyire nyugis. És feltehetőleg őket sem tudtam volna megcsinálni, helyesebben igen sok fogyott volna menet közben. :)


Szóóval let me introduce: csokis kanalak, forrócsokihoz. Illetve forró italhoz. Tejhez, kakaóhoz, kávéhoz. Teához azért nem hinném, hogy finom. :)

Nem mondom, hogy tökéletes temperált csokoládéból készült, mert rohadtul nem, kb felolvasztottam aztán annyi, nekem itthon ennyire futja.

Szóval lett étcsokis narancshéjjal, ét- és tejcsokis instant kávéval és fahéjjal, tejcsokis törökmogyoróval, fehércsokis étcsokiforgáccsal és étcsokis kókuszreszelékkel. Azt nem tudom, hogy mondjuk miután az italba beleolvadt a csoki, mi lesz a narancshéjjal mondjuk.... Nyilván el nem olvad, csak hogy az élvezeti értékéből nem von-e le hogy darabos a pia.... Majd kipróbálom. Mindenesetre isteni illat van a lakásban, ez biztos. :)

UP: Az étcsoki-kávé-fehéj verzió tejeskávéba valami brutálisan finom!
Ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, nem határtalan az örömöm a karácsony közeledtével. 

Pasifronton gyakorlatilag kiakasztó a helyzet, és arra jöttem rá, hogy az "egyedülálló anyuka", mint családi állapot a legveszélyesebb kategória a nős és családos férfiaknál.... Az okát nem értem, de gondolom valami olyasmi lehet, hogy viszonylag biztonságos terep, tudja hol a helye, valószínűleg egyik vagy másik oldalon átélt már ilyesmit, hiszen elvált (legyünk őszinték, a válások nagy részében szerepet játszik egy bizonyos harmadik), úgyhogy diszkrét lesz, nem hisztizik családért meg gyerekét, mint egy hajadonkisasszony (amit annyira nem értek, mert miért is ne?), ámde néha nem árt neki, ha leápolják, ugye. Az erkölcsi oldalát nem feszegetve, sejtem, eszük ágába sem jut, hogy attól még hogy valaki egyedülálló anya, nem az az élete további célja, hogy bárki kufircpartnere legyen heti 2x1 órában. A legcsodásabb az egészben, amikor a "nem", vagy a  kicsit konkrétabb "kizárt dolog" kifejezéseket képtelenek felfogni. OK, inkább elfogadni. Na nehogy már őket lepattintsa egy ilyen kis Micike, nem? 

Egyébként mocsok vagyok én is, mert rákérdeztem, hogy árulja már el mit akar tőlem? Ő találkozni akar a szabadidőnkben, én határozottan visszautasítottam, azóta csak kétszer kérdezte meg. És még nem telt el egy hét. Azt mondta el fogja mondani. Biztosan fel kell készülni a válaszra. Egyébként teljesen mindegy mit felel, pontosan tudom mit szeretne. Csupán nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy a maga kimért, merev modorán hogyan fogja megfogalmazni, hogy "Szívesen megkettyintenélek egyszer. De az se baj ha kétszer."

Azt meg már ne is kérdezzem, ugye, hogy tényleg minden pasi ezt csinálja....? Eléggé elkeserítő a jövőre nézve....


hétfő

Szeretem:

"Egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele:

Elmúlik."
Annyira tipikusan tudtok viselkedni, borzalom! 

"I hate her, 'cause I love her, so I hurt her again"

vasárnap

Mézgacsalád

Vacsora.
Nem eszik.
Zabál.

- Úgy látom apádnál nem sokat ettél.
- Nem sokat, SEMMIT! Csak édességet.

Nem bírtam ki, hogy ne röhögjek. :D Meg na, végül is legalább őszinte.
Elkészült a hellókittisített fényképezőgép. Direkt nem akartam túlzásba esni, mert mindent műkörömragasztóval ragasztottam rá, amit (reményeim szerint) az életben nem fogunk tudni eltávolítani, legalábbis szépen biztosan nem. Nekem tetszik. :) (Mert egy önző dög vagyok, és arra is gondolok, ha esetleg egyszer vagy kétszer kölcsönkérem Mancitól, nekem se legyen annyira nagyon ciki elővenni. Csúnyacsúnya Anya!)


Éljen a Claire's, ahol minden van, ami HK, még akkor is ha alapvetően nem bírom ezt a macskát, most nagyon jól jött.
A Mikulásbulik és karácsonyi készülődés közepette még nem esett szó arról a bizonyos szerdai koncertről. 

Azt hiszem elég ha annyit mondok, Állatorvosné asszonnyal kétpercenként állapítottuk meg, hogy férjek, szerelmek ide vagy oda, bizony holnap hozzámennénk Mr. Schrodyhoz. Jóóóó hát na, tudom én, nem Justin Bieber koncerten voltunk, de mégiscsak....

Egyébként az egész úgy indult, hogy nagyjából ennyire álltunk messzire a színpadtól, ami egy picit elszomorított, de végül is kit érdekel, gondoltam, nem hagyom hogy ennyi elrontsa a kedvem egy teltházas Everlast bulin. A második dalnál egyszer csak azt vettem észre, hogy Cucka anyánk, olyan 2-3 másodperc alatt eltűnt. De teljesen. Kérdezgettem a többieket, hol van? "Előtted!" "De nincs itt!" No, rendben, elmegyek megkeresni, mert ahogy ismerem hamarost a színpadon fog táncolni. Ebben a pillanatban megjelent nagyjából derékmagasságban kúszva "Gyeremá' baz'meg, ott állok az első sorban!". Nem megmondtam? Megragadta a karom ez a bolond lány, és elkezdett húzni a tömegen keresztül magával, közben persze én, Ms. Para "ÁÁÁÁÁÁÁÁ, meg fognak verni!!!!" - néha tényleg azt hittem, hogy így lesz. De utólag örök hálám fogja üldözni ezért, ha nem vigyáz, mert ha nem is az első, de a második sorból élvezhettük ezek után a koncertet, és még az sem érdekelt, hogy két könyökkel a lapockámban történt mindez.

És igen, valóban szerelembe estem ismét, mint minden koncerten ahol pasi van a színpadon, khm...., mentségemre szóljon szerintem az összes csaj. Pláne hogy most legalább nem úgy festett hősünk, mint Koltai a Sose halunk meg című filmben. Elhangzottak természetesen a kedvencek, a Long at all, a Gone for good, a This kind of lonely, a Folsom prison blues, a What it' like, a Lonely road, a Black Jesus, a Long time, a Stone in my hand és még sorolhatnám. (OK, az én személyes kedvencem a Tuesday morning nem koncertnóta, de nem baj.) Összességében sajnos kevesebbet játszott, mint a londoni bulin, és jóval kevesebbet dumált, pedig azt nagyon bírtam ott. És hadd jegyezzem meg, azért 2012-ben az megkérdezni, hogy a közönség tud-e angolul, khm.... kicsit fájt, na. Szerinte vajon nem a szövegei miatt is szeretik annyira és annyian a zenéjét? No mindegy, csak úgy mondtam..... És kövezzen meg bárki, nekem tetszik ez az akusztik felállás, tudom, sokan fújnak érte, szar, kevés, nekem bejön. Azért egyszer rendes zenekarral is meghallgatnám őt élőben.

Ha egészen és mindenképpen őszinte szeretnék lenni magamhoz, a londoni koncert jobb volt, de könnyen lehet hogy nem tudom objektíven összehasonlítani. Azért az mégiscsak Londonban volt, ahol korábban nem jártam még, ráadásul a 100 Clubban, és egy olyan nap megkoronázásaként, amire ha rágondolok még most is széles vigyorra húzódik a szám. Ezzel kellene versenybe szállnia egy tisztességesen ledolgozott munkanap utáni szórakozásnak, egy helyen, ami öt percre van a lakásomtól.... lehetetlen.

Szóval nagyon szépen köszönöm Mr. Schrodynak ezt az estét ismét. Azzal például simán kiegyeznék, ha évente 2 Everlast koncertre el tudnék menni. ;)



Az estére egyetlen dolog vetett árnyékot némiképp. A kannásbor. SOHA SOHA többet nem iszom szórakozóhelyen bort.... Pedig Isten látja lelkemet, még csak be sem rúgtam, de én attól az egy fröccstől olyan rosszul voltam.....! Hazaértem, lefeküdtem, és legalább negyed órát gondolkodtam, hogy menjen vagy maradjon az a "valami", amit valaki egyszer elnevezett bornak. Nem arról van szó, hogy az embernek a kis gyomrocskája már csak a nyolcezres Gere borokat veszi be, de hogy ez valami undorítóság volt, az tuti. Cuccer is panaszkodott, hogy hazaérve már migrénje volt, úgyhogy vagy mindketten sznobgyomrúak lettünk, vagy a hiba nem bennünk volt. Vagy kicsit ez is, kicsit az is. Mindenesetre még másnap is igen labilis volt Pocak, gondoltam is, erre told az Activiát bazeg, vártam is hogy kifigyel a zöld beszélő sportzokni hogy "Szeresd Pocakot".

Azért a teljesség igényével álljon itt az én kedvencem, és egy videó az estéről. (Bár ezzel kapcsolatban majd lesz még egy bejegyzés, de nem akarom ezt ezzel elrontani.)





És néhány kép és egy kritika itt. (A cikkírónak mondanám: az "I ain't a motherfucking jukebox" poént szerintem minden koncerten elsüti, mint ahogy a közönség is egészen biztos vagyok benne, mindenhol bepróbálkozik a Jump around-dal, ez nem hiszti volt, vicc-féle. Tudom, ne arcoskodjak már itt, hogy én már ezt egyszer hallottam, de majdnem biztos vagyok benne, hogy ez a Hegyalján is elhangzott.) 

És egy szimpatikus interjú. :D :D

szerda

És ma! :) Jesszjesszjessz, Mr. Schrody, megyünk!



"Teach your children well
Beg them to be kind
Cuz they'll be running shit
When you're old, deaf, dumb, and blind".

kedd

Sok szerencsét....

Reggel úgy keltem fel, hogy ez ment a fejemben. Lehet hogy álmomban "hallgattam"? Nem tudom. Mindenesetre.... Ha az álmok jelentését nézzük, nem biztos hogy olyan nehéz kitalálni mit jelent.



"And I'm glad so glad that I'm done with you
No more crying crying leaving me so black and blue
You backed me up against the wall but I stand tall
Don't give a damn no more

Good luck good luck
Good luck in your new bed
Enjoy your nightmares honey
When you're resting your head"


szombat

Amikor elkezdek ötletelni Mancinak a karácsonyi ajándékon, mindig olyan dolgot próbálok kitalálni, ami egyrészt valami nagyobb, értékesebb, mégsem a toronyóra lánccal kategória (bár tehetném....), másrészt viszony amennyire egy kisgyereknek lehet, hasznos. Tehát nem egy sétáló és ugató kutya tizenezerér', vagy  egy nyomorult plüss szőrös valami hétér', vagy ilyesmi. Nem tudom, ez biztos valami hülye elv, ami nem is feltétlenül jó, mert azért mégiscsak a gyerek vágyait illendő szem előtt tartani szülinapkor, névnapkor, és főleg persze karácsonykor. Azt sem mondanám, hogy kizárólag hasznos, fejlesztő játékai vannak, dehogy, de az egyértelműen szülőlerántó baromságokat gyűlölöm. Külön köszönetet mondanék a Minimaxnak és a reklámainak, amikor azt nézi, utána minden méregdrága sz@rt meg akar vetetni magának....

Szóval ezeken az elveken elindulva lett neki futóbringa, diavetítő, Java építő, és hasonlók.

Idén, már október körül úgy nézelődtem üzletekben és neten, raktároztam nagyon az ötleteket, infókat, és kiötlöttem azt, aminek szerintem nagyon fog örülni. Folyton az én fényképezőgépemet nyekteti, rákészül, fókuszál, exponál, mindent és mindenkit. :) De mivel az nem egy túl kézreálló darab, kompaktnál picit nagyobb bridge gép, neki picit nehéz is, arról nem is beszélve hogy én sem annyira vagyok nyugodt, amikor a kezében lóbálva mászik a kanapé tetejére - biztos onnan egész más a szoba perspektívája, még nem próbáltam. Így aztán egy gyerek fényképezőgépre gondoltam neki. Naivan azt hittem, max tizesért lehet már vállalható darabokat kapni, ami fotóz is, dizájnos is, adott esetben hercegnős is vagy hellokittys. Aha.... Azt kell mondanom, ez az egyik legnagyobb szülőlerántó kategória. A gyerek fényképezőgép. A legextrémebb az írd és mondd 25 ezer magyar forintért kapható, 640x480-as felbontású képeket készítő "valami". Ekkora fotókat az első kamerás telefonom csinált jópár éve, ráadásul mindezért a minőségért az árát minősíteni sem tudom. 
Akkor elkezdtem nézelődni a rendes kis kompakt gépek között, gondoltam ennyiért már kapok olyat, amivel akár vállalható képeket is tud csinálni esetleg. És akkor megtaláltam ezt. Utolsó darab, 15 ezerért. Vízálló, valahol azt is olvastam hogy ütésálló, de azért erre nem vennék mérget, 10 MP a kamerája. És milyen érdekes, pedig biztos hogy nem látta, mert akkor vittem haza, amikor nem volt otthon, és a ruháim mögé dugtam, amit fel sem ér, szóval azóta hogy megvettem neki, heti kétszer elmondja hogy fényképezőgépet szeretne kapni a Jézuskától. :) Ő persze azt is hozzáteszi, hogy hellokittys legyen, de azt hiszem ezt néhány matricával, vagy valami rádörzsölhető mintával igen könnyedén meg lehet oldani. :)

És ami a karácsonyt illeti, idén (szerintem) igen elegáns és szép adventi "koszorút" sikerült csinálnom, rendesen büszke vagyok magamra. :)


Nem beszélve a borospoharas gyertyatartóról csillámos dióval. 


Igen, tudom. Karácsony-freak vagyok. Elismerem és bevallom. Cs.F. vagyok, 30+ éves, karácsonyfüggő. :)