"Ha szeretet van - a többi már könnyen megoldható, de ha nincs, akkor semmi sincs. Akkor csak szétfoszlott ruhát varrogatunk, tört cserepet ragasztgatunk. Nem érdemes.

Én inkább élek egyedül, mint másokkal, szeretethiányos légkörben."

(Müller Péter)

OK, rühellem az állandó idézgetést és okoskodást, de ez akkor is jó. Részemről pedig maximálisan osztom a véleményt.

A fülfájás lelki okai: "Az embernek fáj, hogy valamit meg kell hallgatnia. Képtelen valamit tovább hallgatni."

Annyira nem kell hozzá nagy tudomány, hogy vajon mit vagyok képtelen tovább hallgatni. Egyébként annyira érdekes, hogy megint akkor betegszem le, amikor Manci nincs velem. Na jó, azért annyira nem fura ez, amikor itthon van, nem tehetem meg hogy lerobbanok. És ezt a szervezetem pontosan tudja.

Rendelőintezet előtt két, igen erősen barna borű, annyira nagyon nem bizalomerjesztő külsejű, felül fogatlan nő közvélemény kutatást végez. (Mondjuk ez igy leírva elég ellentmondásos, de látványra sem volt jobb.) Az egyik megszólít egy nőt:

- Háddeegésségfelmíreejst végzünk, keziccsókolom. Vót-e magas véiirnyomásá?

Aztarohadtélet.... Még most is röhögök.

2 óra várakozás után végre bekerültem a rendelőbe, a dokit meglátva egyetlen dolog futott át az agyamon villámgyorsan: "A rohadt életbe, hogy a TAJ kártyámon még az asszonynevem van!" Nos, igen. Dr. Sz. Sz., a fülész, nem kicsit volt jóképű és sármos.

(Ja igen, ismét hallójárat gyulladásom van.... Mit mondhatnék....? Kurvaélet.)

Hétvégén megvolt a "nagy" családi esküvő is, és bizton állíthatom, fantasztikusan szórakoztunk mindannyian. Leszámítva néhány kifejezetten nem kedves megjegyzést az étterem stábjától (és tényleg csak zárójelben.... ők voltak a szolgáltatók), szerintem, mint kicsit bennfentes szerint minden a lehető legjobb volt.

A fotózás jól sikerült (engem kértek meg Gagáék hogy lőjek néhány képet), a szertartás igen könnyes és nagyon megható volt, a pár elképesztően boldog, gyönyörű és szerelmes, a hangulat remek, mi egyéb kellhet egy emlékezetes esküvőhöz? Manci a megtestesült királylány volt a csodaszép koszorúslány ruhájában arany cipellővel, a másik két lánykával együtt annyira édesek voltak, hogy a következő esküvő fotósa is őket fényképezte.

Az a buli felénél kiderült, hogy a cipőm az ördög műve.... Annyira fájt a lábam, hogy elmondani sem nagyon tudom, úgyhogy onnantól mezítláb folytattam a partyt.

A legnagyobb bók, amit az este folyamán kaptam:

"Te semmit nem változtál!"

Apró szépséghiba, hogy ezt egy olyan ember mondta, aki legutóbb 10 éves koromban látott. Nem tudom ez mekkora bók....

Ejfelkor bepalinkazva Susut hallgatunk. :) Es nem, nincs kiskoru jelen. Na jo, pocakban. :) Ez a ril balatoni legeny- es lanybucsu eloeste!

Ennyi csajt!!!! :)))) Úgy tűnik, hogy Viki mellé Kamilla érkezik a családunkba. :) 

Igen, mi egy lányos család vagyunk, ez mondjuk eddig is nyilvánvaló volt. Anyuék ketten vannak tesók a húgával, akinek van két lánya. Bátyám az egyetlen "reménysugár", akinek a születésénél nagypapám mondjuk úgy kissé becsiccsentett a nagy örömhírre. :D Vagyok ugye én, nekem van Manci, és Gagáéknál érkezik Viki ősszel. Plusz majdnem vele egy időben pici unokahúgom, Kamilla.

No ennyit a családi nemeloszlásról, a legfontosabb mégis az, hogy egészséges minden babó. :)