Arcpakolás

Nekem ezek tetszenek. 

Mitesszerek ellen

Ez a pakolás megtisztítja az arcbőrödet a fölösleges zsírtól, de nem szárítja ki, közben pedig az apró, fekete mitesszerek ellen is hatásos.

Hozzávalók:

• egy uborka
• fél élesztő
• néhány csepp citromlé

A megtisztított uborkát reszeld le a héjával együtt, majd morzsold hozzá az élesztőt, illetve keverd bele a citromlevet. A masszát vidd fel a megtisztított arcbőrre, és feküdj le pihenni - ne nagyon mozgolódj, mert ez a pakolás elég híg állagú.

Relaxálj negyed órát, majd langyos vízzel mosd le a pakolást az arcodról.

Szárító pakolás

A zsíros bőrt nem szabad túlzottan kiszárítani, mindig ügyelned kell arra, hogy mélyebb rétegei hidratáltak maradjanak, de az arcon felgyülemlő felesleges zsírt eltüntetheted ezzel a pakolással.

Hozzávalók:

• egy tojássárgája
• egy evőkanál olívaolaj
• fél citrom leve

A tojássárgáját enyhén verd fel, keverd hozzá az olívaolajat és a citromlevet, majd vidd fel az arcbőrödre, és várj 30 percet, amíg megszárad. Miközben a tojássárgája értékes tápanyagokkal látja el a bőrt, illetve szabályozza annak zsírosodását, a citromlé tisztít és fertőtlenít, az olívaolaj pedig gondoskodik a megfelelő hidratálásról.

Ragyogó, friss bőr

A kakaós pakolásnak nemcsak az illata remek, de a bőr is sima, puha és bársonyos lesz tőle. A kakaó ráadásul serkenti a vérkeringést, így a bőr könnyebben méregtelenít, ami a pattanásos arc esetén különösen fontos.

Hozzávalók:

• egy tojásfehérje
• egy evőkanál kakaópor
• egy teáskanál méz
• néhány csepp olívaolaj

A tojásfehérjét verd fel, majd óvatosan forgasd bele a kakaóport, a mézet és az olívaolajat. Kend fel a pakolást az arcodra, és hagyd hatni 20 percig, amíg a fehérje meg nem szárad, majd langyos vízzel alaposan tisztítsd meg a bőrt.

(femina.hu)

Itt forgatjak a Die Hard 5-ot a kb 10 meterre levo utcaban. Hat elkapom Bruce-t bakker! :)

- Anya. Mi nem vagyunk szegények. Tudod miért nem? Mert van kajánk. Ha szegények lennénk, nem lenne. De, tudod, akkor elmennénk a mamiékhoz, és ők adnának. És akkor nem lennénk szegények. De... azért az nagyon jó hogy van kajánk és nem vagyunk szegények!

Azért.... Reggel negyed 8-kor ilyen eszmefuttatás egy négyévestől....  Azt hiszem minden kétségem ellenére azért jó irányba sikerül terelgetni, ha az ő szintjén tisztában van azzal, hogy a pénz nem elsősorban játékokra kell, és ha gond van, a családra mindig lehet számítani.

Imádom ezt a kis szarcsimarcsit!

Lehet hogy én vagyok az egyetlen nő, akit rohadtul nem villanyoz fel a Titanic? Pedig becsszó megnéztem egyszer, de az pont elég is volt.

Hála ennek a fenenagy hajstílusváltogatásnak, nagyjából egyik igazolványképemen sem úgy nézek ki, mint most. A személyimen hosszú szőke, szemüveg nélkül, a jogsimon szőke "mop", szemüvegesen. Most mg ugye vagyok rövid barna, vagy szemüveggel vagy anélkül.

Mivel hajlamos vagyok magam paráztatni, elképzeltem, ahogy Lutonon be sem engednek az országba, vagy mondjuk hazafelé. Persze semmi gond nem volt.

Na de ma.... A rendkívül fontos személyi okiratnak számító BKV bérletigazolványomon szintén egy szőke félhosszú hajú fotóm van, hát a biztonsági őr ellenőr nem beleköt?! Hogy le kellene cserélni. Cikket érne az arckifejezésem. Mondtam neki hogy ha hasonló képpel országhatárt átléphetek, akkor azért talán a kettesmetró vastag fehér vonalát is. UGYE? Te barom, de persze ezt már csak a nemlétező bajszom alatt, mert amúgy ropi vagyok.

From Cucka.

1. Mikor nevetett utoljára úgy igazán, teljes szívből?

A lányom szövegelésén mindig szívből tudok nevetni. 

2. Mikor sírt utoljára?

Múlt héten, ezen.

3. Min tud igazán felháborodni?

A megjátszáson, hazugságon.

4. Minek tud leginkább örülni?

Mindennek, bárminek.

5. Mi az, ami a legjobban elkeseríti?

Ha csalódom.

6. Mi a kedvenc színe?

Fekete, fehér, szürke, türkiz, piros.

7. Mi a kedvenc étele?

Krumplistészta for president! Pizza, tészták, gyros.

8. Mi a kedvenc itala?

Meggylé, rosé, tejeskávé (nem egyszerre).

9. Ki a kedvenc zeneszerzője/zenésze/együttese?

Tesóm. :) Ákos, Amy Winehouse, Everlast, Lady Gaga.... és még sokan mások.

10. Ki a kedvenc írója/költője?

Szabó Lőrinc, Roald Dahl. És (köveket ide) én csípem Coelho-t meg Müller Péter is.

11. Ki a kedvenc festője?

Dahlit bírtam hamvas tini koromban. 

12. Melyik a kedvenc filmje?

Keresztapa.

13. Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tud lenni?

Ha valaki kritizálja a hajam.

14. Mi az a hiba, amit nem tud megbocsátani?

Ha valaki a hátam mögött kavarja a kakit, és ebből komoly károm származik.

15. Kivel nem szeretne találkozni a szaunában?

Akivel nem szeretnék találkozni, azzal sehol nem szeretnék, nem csak szaunában.

16.  Kivel békülne ki a legszívesebben?

Lehet hogy öntelten hangzik, de nincs ilyen.

17. Kik azok a történelmi szereplők, akiket csodál?

Felfedezők, feltalálók.

18. Kik azok a történelmi szereplők, akiket a leginkább megvet?

Diktátorok.

19. Kit vagy kiket tart hősnek a mindennapi életben?

Akik életeket mentenek.

20. Melyek Ön szerint egy férfi legfontosabb tulajdonságai?

Biztonságot ad. Minden értelemben. A legfontosabb hogy meglegyenek a férfi-nő szerepek. Amolyan klasszikus értelemben.

21. Melyek Ön szerint egy nő legfontosabb tulajdonságai?

Ld. fent, a második-harmadik mondat. És főleg az, hogy tudjon nő maradni, akkor is ha anyává válik, vagy ha úgy hozza az élet hogy családfenntartónak kell lennie.

22. Mit tart Ön a legfontosabb erényének? 
Nem szeretem az ilyen kérdéseket. Ugyanaz a tulajdonság lehet sokszor előny, sokszor hátrány. Én úgy gondolom, hogy nagyon érzelmes vagyok, ami alapvetően jó, mert nagyon mélyen megélem az érzelmeket, tudom milyen igazán szeretni, nem csak párkapcsolatban. Viszont ugyanez nagyon sebezhetővé tesz, és kihasználhatóvá.

23. Mit tart Ön a legnagyobb hiányosságának?

Türelmetlen és hirtelen haragú vagyok. Egyébként meg lásd fent.

24. Mi az, amitől a legjobban fél?

A veszteségtől.

25.  Hol élne a legszívesebben?

A realitások talaján mozogva Zuglóban pl szívesen laknék. Egyébként meg valahol délen, 2-3 órás déli sziesztával.....

26. Hogyan képzeli el a földi boldogságot?

Úgy, hogy a helyemen vagyok. Mindegy hol, hogyan, az is mindegy ha valami akár hiányzik. Mert ha az ember megtalálta a helyét, mindent elér. Ami hiányzik, megszerzi, amire vágyik, teljesül, amit lehetetlennek hisz, gond nélkül összejön.

27. Történt-e az Ön életében igazi csoda?

Apró csodák mindig.

28. Miben vagy kiben hisz Ön?

Egy felső erőben mindenképpen. És magamban próbálok még jobban.

29. Milyen feliratot látna szívesen a sírkövén?

"Szeretett Feleség, Édesanya, Nagyanya, Dédanya"

30. Ha visszamehetne a múltban egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választaná?

A mai tudásommal és így 4 év távlatából, hogy tudom, amit akkor a világ végének gondoltam, az tényleg szinte semmiség, nagyon szeretném újra átélni a lányom születése utáni napokat, sokkal kevesebb könnyel, aggodalommal.

Egyébként a "boldog békeidőkben" meglesnék egy napot.

31. Ha előre mehetne a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választaná?

Megnézném, hogy úgy 500 év múlva hol tart ez a Föld.

32. Mit kívánna magának egy jó tündértől?

Azt, hogy a szeretteim egészségesek legyenek. Az elmúlt időszakban számtalanszor kívántam.

33. Kinek a sorsára cserélné el az életét?

Nem cserélnék. 

+1
 34.  Kinek tenné fel ezeket  a kérdéseket?

Mivel nagyjából 20 ember olvas, és ebből 10-et személyesen is ismerek, vegyétek, vigyétek, aki szeretné. Azért természetesen stand-up Dius válaszait nagyon szeretném olvasni. :) Meg Tofiét, de ő úgyis lusta. :P (Bocs!) 

Ha így folytatom ezt a kajálás dolgot, ahogy az elmúlt két hétvégén, lassan cserélhetem le a ruhatáramat. Vacsorára két tányér abszolúte lájt sztrapacska, és most még azon gondolkodom, hogy az a karamellás pudingtorta annyira csábító, és már fogyasztható lenne. Ajj ajj ajjaj.

I love Juhász Rosé.

Utálom, amikor Manci nincs velem. Nem tudok mit kezdeni magammal, főleg az első napon, nem találom a helyemet, ideges vagyok, csomóban van a gyomrom. Hazudnék, ha néha nem várnám, hogy legyen magamra egy kis időm, de amikor egyedül maradok, nélküle, az nagyon szar. Nagyon hiányzik, még akkor is, ha most éppen eszméletlenül kiakasztó napokat produkál. Utálok nélküle lenni! 

Soha nem telepedtem rá a gyerekemre, nem okozott és nem okoz most sem gondot elengedni őt mamihoz, az apjához. Amikor bölcsis lett is csak az első hét volt kicsit nehezebb, de nem éltem meg lelki traumaként, nyilván ebben ő is teljesen partner volt. Hiszem, hogy azért, mert teljesen biztos bennem, a szeretetemben, és hogy soha, sehol nem hagynám ott őt, mindig tudja, ha külön vagyunk, az meddig fog tartani.

Ilyenkor mindig meggyőződésem egyébként, hogy senki más nem tudja rajtam kívül például, hogy mit szeretne vacsorázni, mit kér reggelire, hogy senki más nem tudja őt este lefektetni, és a többi. Ami persze mind hülyeség. 4 éves (úristen!!!! 4 éves!!!!), elmondja ő mit akar vagy mit nem, a jó Istennek hála nem kell őt félteni, ráadásul kizárólag olyan emberekkel tölt hosszabb időt, akik majdnem annyira ismerik, mint én.

Komolyan mondom, ilyenkor még az is hiányzik hogy egész álló nap feszegeti a határait, illetve mondhatom, hogy 24 órát azon a bizonyos határon tölt el, hisztizik, dacol, újabban eszméletlenül durván, mindenen azonnal nyafog és kiakad, igen kevés jót tudok neki tenni látszólag. Mert ez is ő, a saját kis személyisége, a kis akaratos jelleme, az anyáknak meg az a feladata, hogy ezeket a csatákat megvívják. Hálátlan szerep egyébként, mert mi kapjuk az összes "vulkánkitörést", és tudom hogy ez csak rosszabb lesz. Ahogy Cucka mondta, majd 25-30 évesen lesznek "normális" gyerekeink, már csak 20-25 év. :DD

De mégis, amikor majd holnap ilyenkor hazajön, a nyakamba ugrik, rám csimpaszkodik, és mondja hogy "Anya, úgy hiányoztál", akkor sírni tudnék, és mit érdekel engem hogy feltehetőleg fél órán belül ismét be fog rágni valami olyan komoly dolgon, hogy felkapcsolom neki a fürdőszobában a villanyt, amikor pisilni megy. :D (És akkor már azzal sem tudom jóvá tenni, hogy lekapcsolom, az akkor már el van b.va. :D De ez egy másik poszt témája lesz majd egyszer. )

Péntek 13.

Reggel 8:02. A kb 50-60 denes harisnyám, amilyeneket egész télen hordtam és soha gondom nem volt vele, a nemlétező, vagyis teljesen rövidre vágott körmeimtől kilyukadt a vádlimon. Semmi gond, elő a kis varrókészlet, bevarrom, nem szép, de legalább nem lyukas. 

12:35. A kb 50-60 denes harisnyám, amilyeneket egész télen hordtam és soha gondom nem volt vele, a nemlétező, vagyis teljesen rövidre levágott körmeimtől kilyukadt a combomon. Semmi gond, elő a kis varrókészlet, bevarrom, és úgy nézek ki mint egy lepukkant punk. 

És természetesen ilyenkor nem hozok magammal váltóharit, mert ennek a vastagnak úgysem lesz semmi baja. De még egy gondolatfoszlány erejéig át is suhant az agyamon, hogy lehet hogy be kellene dobni. Na ennyit a megérzésekről, amire az ember nem hallgat. Ugye.

Azért amikor úgyamúgy kérdezés nélkül, a semmiből beközli hogy "Na és a hajad mostmár mindig ilyen lesz? Kezdem megszokni, de eleinte nem tetszett.", akkor úgy visszakézből elküldeném a picsába. Helyette persze csak kurtán annyit mondtam hogy "Kurvaszar neked akkor, mert nekem viszont nagyon tetszik", de utána még sokáig morogtam magamban, mert tulajdonképpen ki kérdezte?! Mondanom kellett volna hogy "Ez mostmár mindig így lesz hogy nős vagy? Mert nekem sem tetszik."

Abba meg már inkább ne is menjünk bele, hogy ha már női hajviseletekről van szó, volna egy tippem kiével foglalkozzon.

De egyébként sem értem, hogy az én külsőmre mindig van valakinek valami elmés megjegyzése (nem jó a rövid haj szemüveggel és hasonlók). Persze, örüljek, legalább kiváltok érzelmeket.... *hurrá*

Csak emlékeztetőül, hogy otthon meghallgassam:

"Ha a férjemmel már nem megy jól a kapcsolatunk, de mégis teherbe esek tőle, akkor jó okom van feltételezni, hogy megcsalt?

B. M.: Elég ehhez egy újonnan érkezett, csinos munkatársnő, akivel még testi kapcsolatba sem került, mégis más tudatállapotba hozta a férfit. Az ilyen fantáziák akár jótékony eredményt is hozhatnak.

Dr. B. Z.: Nem biztos, hogy a férj félrelépett, de az biztos, hogy valami történt. Valami olyan inger, amely segítette a hormonok termelését".

/nlc.hu/

Pf.... Most majdnem mondtam, hogy "ezt a faszságot", pedig hát mittudomén, ugye. Persze ezt nem lehet ilyen kategorikusan kijelenteni, hogy márpedig ez így van, sehogy máshogy, de azért érdekes. Na jó, ez így hétfő reggeli kezdetnek szuper volt. (Igen, tudom hogy kedd van, de nekem hétfő-fíling, mert első munkanap, és egész héten fogalmam sem lesz róla milyen nap van, de hogy fogok majd örülni pénteken, amikor azt hiszem, még csak csütörtök van!)

Amióta megtaláltam a Hogyvolt blogot, azóta szeretem az Éden Hotel 2-t. Esküszöm csak azért szenvedem végig második napja, hogy legalább a szereplőket be tudja azonosítani, de hát ez valami hatalmas.

"A nappaliban Hiper repedtfazék hangon taglalja Terrornak, hogy akárhogy sakkozza a dolgot a fejiben, Terror áll a szopórollerre." :DDDD

Kikelt az idei első szúnyog. Ezt onnan tudom egészen biztosan, hogy nagyjából 12 db csípést ejtett a jobb bokámon. Olyan jó....

A reggeli napfényben hányást csipegető galamboknál kevés undorítóbb látványt tudnék elképzelni így hirtelen....

Egy akusztikus este....

....Everlasttel.

Elöljáróban csak annyit, hogy Everlastet én kivételesen nem a House of Pain-nel ismertem meg, amikor a Jump around igazán nagy sláger volt, én még kis tacskó voltam, bár nem mondom hogy utána nem buliztam rá sokszor (de szerintem még a mai napig így teszi a legtöbb fiatal amúgy). Én kb. akkor ismertem meg, amikor kijött az Eat at Whitey's (2000), akkor lett meg az az album a Whitey Ford Sings the Blues-zal együtt, és azóta szeretem nagyon a zenéjét és a szövegeit. Szeretem hogy nem egysíkú, van benne szerelem, csalódás, fájdalom, személyes gondok, társadalmi problémák, vagyis nagyjából amiről mindenki élete szól.

Ezt a koncertet mintha "fentről" küldték volna nekem. Mielőtt megláttam volna a dátumot, nagyjából előtte 3 héttel mondtam, hogy érte Európán belül bárhová elmennék. És éppen London lett az egyik állomás a 4 európai koncertből, pont ahová Hanni éppen kiköltözött..... :)

Volt tavaly néhány koncert, ami napokig a hatásuk alatt tartott, a Sting, a Roxette, de azt hiszem ez mindent felülmúlt. Pedig itt nem volt semmi show, semmi látvány, semmi zenekar. "Csak" két ember két gitárral és ennyi. És mégis.... 

Mondjuk kissé döcögősen indult, mindenki azt mondta nekünk, hogy menjünk oda időre, mert ott nem 1-2 órás csúszással indulnak a klub bulik, mint itthon. Aha.... Egy órát álltunk sorba, utána meg még kettőt bent. De hát "If I'm late for the show, you don't have to worry, I just live for today, so I ain't in no hurry" - igen, fogtuk hogy komolyan gondoltad ezt a két sort, kedves Erik. 

Aztán fél 10 környékén elindult a móka köszönés nélkül két vagy három dallal, nekem már akkor végem volt. Az ember hangja élőben is pontosan olyan "lepedőgyűrős", mint CD-ről. 

A "pletyka" igaz, valóban teljesen megőszült a 42 éves Everlast, OK, szerintem a szemüveg meg a sapka dob még rajta egy tizest pluszban, de hát kit érdekel? Őt nem is ezért szeretjük. (Jó. Igazából de, ezért is, bocs.)

A koncert alatt végig nagyon közvetlen volt a közönséggel, hát igen, ez a hatalmas nagy előnye a klubkoncertnek. Jöttek folyamatosan a kívánságok, örömét fejezte ki, hogy még senki nem kiabálta be a Jump around-ot, de azért tisztáztuk: "You know, I'm not a motherfucking jukebox." 

Én imádtam, ahogy minden tapsot és éljenzést nagyon őszinte és nagyon szívből jövő mosollyal fogadott, komolyan mondom kedvem lett volna megölelni. :D

A rengeteg kis sztori közül az egyik nagyon megérintett, egyébként is szívszorító, de azt hiszem főleg azért mert én is anya vagyok. A kislányáról szólt, aki cisztás fibrózissal született, és arról hogy ne gondoljuk nagyarcnak, ha az utcán nem pacsizik le velünk, ez csak azért van, mert nagyon vigyáz magára, nehogy elkapjon valamit, és így védi meg a lányát. Ez a kis történet a Sixty-five roses című dal felvezetője volt, ami erről az egész helyzetről szól, amiben élnek a családjával, és hogy ők a feleségével hogy birkóztak és birkóznak meg vele. A címe pedig azért Sixty-five roses, mert a gyerekek sokszor így mondják a betegség nevét (cystic fibrosis), mert utóbbit nem tudják kimondani. [sziksztifájv róziz - szisztik fájbróziz - csak mert nem mindenki tud angolul].

Elhangzott az aktuális kedvenc nótám is, a This kind of lonely, és tulajdonképpen ezen kívül is csak olyanok, amiket nagyon szeretek. White trash beatiful, Black coffee, Black Jesus (a legviccesebb felvezető dumával szerintem), Gone for good, Little Miss America, Stone in my hand, Ends, What it's like, Friend, Lonely road, most így hirtelen ezekre emlékszem. 

A másik gitáros srác (Razzle - azt hiszem, szégyen, de nem vagyok benne biztos) is teljesen rendben volt, szólózott akusztikus gitáron, amit én még szerintem nem láttam, persze nem vagyok egy nagyon akusztik-guru, de asszem ilyet nem nagyon szoktak, mert elég messze vannak a húrok a nyaktól, na most lehet hogy faszságot írtam, akkor bocs, szóval jó volt a srác így nem hozzáértő szemmel, viszont a tapstól rendesen zavarba jött. :)

A koncert maga két teljes órán át tartott, minden egyes percét nagyon nagyon élveztem, tökéletes este volt!  Engem teljesen elvarázsolt a csávó hangja, meg az egész ember maga, csaj vagyok na, hát ez van. :) A végére a cirka 40 fokot és a 90%-os páratartalmat már nem bírta az egyik húr, feltehetőleg ezért sem volt ráadás, de azt hiszem így is abszolút kielégített minden jelenlévőt kedves Erikünk. Engem mindenképpen. :)

Szóval köszönöm szép így a távolból is neki ezt az estét, mondhatom hogy életem legjobb koncertélménye volt!

Most olvastam egyébként, hogy az a hír járja, hogy idén jön a Hegyalja fesztre. Ha valaki azt gondolná hogy verem a fejemet a falba, amiért kiutaztam Londonba a koncertjére, holott itthon is láthatnám néhány hónappal később, nos nem. Egyrészt mert így legalább láttam Londont is, másrészt meg hogy Hegyalján nem állhatnék karnyújtásnyi távra tőle, ebben teljesen biztos vagyok. A fotókat én csináltam telefonnal, tehát sejthető hogy nem 20-30 méterre álltam a színpadtól. 

Azóta szinte csak Everlastet hallgatok egyébként, mint ahogy aznap is szinte egész nap ez ment a fülemben amíg róttam London utcáit, a Little Miss America-ról egyébként mindig Covent Garden jut eszembe, a Stone in my hand-ről meg a Warren street-i metró. Így aztán még nem tettem el ezt a felejthetetlen élményt a megfelelő kis polcra, azt hiszem jó darabig még nem is akarom.

"Got an old man's soul, got a heart of gold
Got a brand new shovel dig me out of this hole"

"Igaz lenne? Minden férfi defektes? (Are all men freaks?)"

/Carrie Bradshaw/