Napok óta szerettem volna leírni, hogy mennyire nagyon karácsonyi hangulatban vagyok, mondhatnám lázban égek már legalább 2-3 hete, hogy karácsonyi zenéket hallgatok folyamatosan (és van egy nagy kedvencem is) és egy csomó karácsonyi filmet töltöttem le és nézzük őket Mancival. Aztán azt is szerettem volna elmesélni, hogy a Magyar Posta Zrt. nyugodtan megcsókolhatja a seggemet, és hogy ez a szolgáltatásnak nevezett nemtudommi, amit így 2012 hajnalán, a futárszolgálatok korában nyújtanak, erősen a nulla felé konvergál. Szerettem volna még elmondani, hogy a múlt héten volt egy nagyon nagyon kellemes délutánom, bár ezt lehet hogy mégsem mesélem el. Azt is szerettem volna megosztani, hogy egy baromi jó sütialap receptet próbáltunk ki, ami így az ünnepek előtt különösen jól jön. És még azt is, hogy tegnap olyan szinten fájt a fejem, amit soha elképzelni sem tudtam hogy nekem valaha ilyen lehet....

De aztán végül azt a sztorit vetném ma este virtuális papíromra, hogy ma megjártuk az ügyeletet és a Madarász utcai kórházat is.

Történt ugyanis, hogy ez a nő már majdnem 6 napja nem kakilt, ami testvérek között is rengeteg. Pénteken a háziorvosunk annyival reagálta le az akkori 3 napot hogy "azért ma már kéne".... Jó. (Ez a nő egy barom, régóta tudom....) Ráadásul volt egy olyan flashem hogy ez a kis szaros visszatartja a macicsapatokat (by Cucka), és bevallom őszintén kezdett kifejezetten zavarni. Annyira rápörgettem magam, hogy felhívtam az ügyeletet mit mondanak ők, lévén holnap délben jutunk először háziorvos elé, és onnan legkorábban délután lesz mire bárhová hozzáértőhöz, én nem tudtam megítélni hogy tud-e ez annyit várni, addigra már szinte az egy hetet súroltuk volna. Szóval bementünk az ügyeletre, ahol ugyan nem találtak semmit nagyon súlyosnak, de azért beküldtek minket a sebészetre, mert az eltelt időt már ők is meglehetősen soknak tartották. A Madarászban viszont nem derült ki semmi, se bekeményedett cucc (sőt....), se a hasi uh-n semmi eltérés, úgyhogy hazaküldtek bennünket azzal, hogy ha bármi rosszabb, azonnal menjünk vissza.

Megnyugodtam azért, megérte az a 4 rugó amit eltaxiztunk, legalább jól alszom.

A taxis egyébként teljesen jó arc volt, az ügyelet előtt megvárt bennünket és elvitt tovább a kórházba. Ma egyébként is jófej taxisokat fogtam ki, mindkettő látszólag kifejezetten szerette a gyerekeket, ez mindig jól esik.

A kórházban volt egy aranyos jelenet. Bejelentkezésnél odaadom a beutalót meg Bambi iratait, nő pötyög kicsit:

- A telefonszáma ez a ....... (mondja a telefonszámom).

- Őőőőőőőő...........iiiigen..... - ezen a ponton az arcom megért volna egy fotót.

Picit körbenéztem azért, hogy esetleg szívatnakanyámstop, vagy mi van, de nem láttam jelét, így aztán finoman megkérdeztem a hölgytől, hogy ezt mégis honnan tudja....? (Közben azért átsuhant az agyamon a Rain Man ide vonatkozó jelenete, amikor Raymond megtanulja a telefonkönyvet....) Persze nem gondolkodtam én, hogy a Madarász utcai kórház is a Heim Pálhoz tartozik, ott meg ugye a fülészeten majdnem 4 éve visszatérő vendégek vagyunk, és nyilván ott egyszer megadtam, innen tudja ő is. Áháááá, jól van, akkor mégsem gyökérkolléga KGB-s kapcsolatai ezúttal sem, rendben.

Ahogy leültünk a rendelő elé, megjelent egy család. A faszinak azonnal reflexből köszönni akartam, tudtam hogy ismerem valahonnan, de ha ott helyben lelőttek volna sem tudom megmondani honnan. Gondoltam mi van ha mégsem, csak hasonlít valakire, akit ismerek, így aztán amolyan sután biccentettünk csak mindketten. Később csak odajött, érdeklődvén mi a baj Mancival. Úgy pörgettem a fejemben a helyszíneket és az arcokat, mint amikor a Helyszínelőkben futtatják a rendőrségi adatbázist, de az istennek nem ugrott be. Láthatta a tanácstalanságot és igyekezetet rajtam, mert elárulta honnan is ismerjük egymás - DM-es biztiőr, aki folyton spanolt Mancival, tééééényleg! Azért a neje arcán is hasonló értetlenséget tapasztaltam egyébként, mint amilyen az enyémen lehetett a telefonos esetnél, úgyhogy udvariasan, de rövid úton véget vetettem a társalgásnak, hátha nekem kiderül hogy ő is biztonsági őr, csak az agresszívebb fajtából....

Szóval kalandos volt ez a kis túra, most le is fekszem aludni, szép álmokat!

(És szerettem volna megmutatni az adventi koszorúmat is. Természetesen ezt is és fentieket is pótolni fogom, becsszó!)

Forrócsoki freak

Na ha ettől nem hízok el, semmitől.... Dolgos-szorgos munkanapjaim jutalma mostanában minden este egy bögre forrócsoki. Azt hiszem a mai sikerült a legjobban, bár ez jár magasan a legtöbb mosogatnivalóval, de kit érdekel! Holland kakaóporral, háromféle, gőz fölött felolvasztott csokival (most ét, tej és kicsitkávés ét+fehér), a végén kicsit besűrítve, hát jaj.... :) Remélem Mancinak is ízleni fog. :)

Mézi

Idén mostmár tényleg!

34 dkg liszt
12 dkg vaj
20 dkg méz
2 tojássárgája
1 tk szódabikarbóna
csipet só
(2 tk fahéj-szerecsendió-szegfűszeg keveréke vagy mézeskalács fűszer)

A hozzávalókat egy keverőtálba tesszük és robotgéppel összegyúrjuk, ha nincs szerencsénk, akkor marad a kezünk, de az se lesz akkora meló, mintha kenyeret dagasztanánk. Egy éjszakára hűtőbe tesszük és másnap kisütjük. Gyerekbarát, gyurmázható verzió.

Ha valaki tud még frankó receptet, ne tarsta magában plíz.

Cucka receptje a kommentekből:

Hozzávalók:

- 1 kg liszt
- 25 dkg porcukor
- 2 kiskanál szódabikarbóna
- csipet só
- 15 dkg vaj
- 3 egész tojás
- 3 dl méz
- ízlés szerint fahéj, szegfűszeg, reszelt narancs vagy citromhéj, gyömbér (vagy nemes egyszerűséggel beleszórok egy zacskó készen vásárolt mézeskalács fűszerkeveréket)

A porszerű anyagokat összekeverem, beleöntöm a mézzel összekevert és felolvasztott vajat, beleütöm a tojásokat, és az egészet jól összegyúrom. Ha túl lágynak érzem a tésztát, még keményítem egy kis liszttel. A deszkát is bőven lisztezem, majd a kész tésztából egy kisebb darabot vágok és 2-3 mm vastagságnyira kinyújtom. Formaszaggatóval kiszúrom a kívánt formákat, majd sütőpapírra helyezem, cukros tejjel megkenegetem (fényes lesz a teteje tőle), és 160 fokra előmelegített sütőben, kb. 10-20 perc alatt készre sütöm.

Szombaton végre elhagyhattuk az "ojjektumot". 24 óra infúzió nélkül, napi max 4-5 hasmenés, de az így elveszített folyadékmennyiséget szájon át visszapótolja. Pipa. Így aztán szombat délután hazaengedtek bennünket. A meleg szülői házban lábadoztunk még hétvégén, mivel rám is rám fért a normális kaja és a pihenés, így nem kellett főznöm, mosogatnom, rengeteget jelent, hogy ilyenkor is számíthatok Anyuékra.

Mancipanci tegnap még elég gyatrán volt, egész délelőtt csak feküdt. Ma már sokkal jobb a helyzet, lassan kezd visszatérni az étvágya is.

Azért.... Életem legszörnyűbb éjszakája volt a múlt hét kedd-szerda közötti, és amikor kisebbfajta pánikban próbáltam valakit találni aki bevisz bennünket a Szent Lászlóba. Mert persze az apja lazán beközölte hogy ő most nem ér rá, nem tud a munkahelyéről egy órára eljönni.... (Tavasszal muszáj autót vennem.) A kórházban is durván egyszer volt bent nála, szombat óta egyetlen telefont nem volt képes megereszteni hogy hogy van a lánya. Nekem ezek után kurvára ne próbálja meg előadni, hogy milyen baromira imádja a lányát, vagy neki egészen más elképzelései vannak az apai szeretetről.... Ilyenkor tényleg nem is értem miért válunk el....

Amúgy a kiscsajnak szalmonellája van, az cseszne be.... Na nem festem az ördögöt a falra.

Azt most, pontosan hajnal 3:30-kor szeretném leszögezni, hogy ha egyszer innen kikerülünk egy teljes napot egy zen-kertben szeretnék tölteni, ahol naphosszat mintát gereblyézek a homokba, és körülöttem kizárólag lágy madárcsicsergés hangja töri meg a csendet.

A szobatársunk kiscsaj egész álló nap bőg. Hisztizik, csapkod, visít. Egész nap. Egész. Nap. Éjjel. Nappal. Reggel. Délben. Este. Mindig. Alvással is max fél órára szakítja meg az üvöltést.

AAAAAAAA ANYAAAA ANYANYANYAAAAAA ÁÁÁÁÁÁÁ ÁNYÁÁÁÁ.

Bármi, de tényleg bármi baja van, így indít, és a probléma megoldása után 10 perccel is még gond nélkül nyomja. Az egy dolog hogy az anyukája nem tudja miért, de hogy ő sem, az is biztos. OK, hogy beteg, kórház, de baszki ennyit Meli 3 és fél év alatt nem üvöltött, mint ő szerda óta.

Elöljáróban csak annyit szeretnék mondani, hogy ez nem a Szent László kórház ellen fog szólni elsősorban, hanem úgy általában egy "fikázzuk a rendszert" típusú elégedetlenkedés. Ami egyébként annyira nem szokásom, de most mégis.

Szóval immáron második napja vagyunk bent, de nagyjából annyi infóm van a gyerek állapotáról, mint tegnap a felvétel után. Az tiszta sor, hogy a tegnapra kiírt vizsgálatokat miért nem tudták elvégezni, a majdnemkiszáradás miatt a szükséges 3-ból 1 minta sem állt rendelkezésre. Viszont tegnap estétől ma reggelig sorozatosan produkálta a mindenféle testnedvet, amikről addig a pillanatig tudtunk bármit is hogy odaadtuk. A folyton rohanó nővérke hátának 10 perce feltettem a kérdést hogy wasist a leletekkel, azt mondja, majd a viziten. Amiből egy van ugyanis, reggel 9-kor.

Fertőző osztály lévén a szülők sem mehetnek ki a folyosóra, csak laposkúszásban a hűtőig. Ha a gyerek lázas lesz, nem folyik az infúzió, bármi kérdés, kérés, baj lenne, a nővérhívóval kell jelezni. A negatív rekord reakcióidő kettő óra volt... Amikor Lujza bepisilt, pár percen belül kapott tiszta lepedőt, de takaróhuzatot úgy 4 órára rá. A folyamatos rohanásnak köszönhetően kellett tegnap új branült betenni, nem cserélte le időben az infúziót, lecsöpögött, a branülbe meg bealvadt a vér. Csakcsupán 2-2 és fél óra elteltével pikkpakk ki is cserélték... Ez mind nem hanyagság. Ez fejetlenség és kapkodás. Az hogy 16 kórteremre jut 1 db nővér, az nevetséges! Alapvetően mindegyikük kedves nagyon, de brutálisan túlterheltek.

A legjobban mégis a tájékoztatás hiánya bosszant. Semmit nem mond senki, kizárólag a viziten. Nekem az is fura hogy orvos egy nap egyszer látja a gyereket. Eddig bárhol voltam, OK, effektíve kevés helyen, hála istennek, 2 vizit volt. Az utolsó háborognivalóm a kaja... Nem kell diétázni, OK! Nade hányós-hasmenős gyereknek bablevest?! Na ne már....

A szülők jelenlétét és elhelyezését azért még megemlíteném. BejöHET a szülő, úgy értem itt lehet, megengedik. De az igazság az hogy elképzelni nem tudom hogy oldanák meg ha valaki nem jönne be a gyerekkel. Tulajdonképpen elvárás, különben tutira nem tudnák rendesen ellátni, cserébe kapsz is egy széket. Rendben hogy nem a kényelemről szól, na de napokig egy széken ülni és földön aludni....

Esténként olyan a hely mint egy menekültszállás, minden szülő a földön polifoam-on, hálózsákkal. Kaját sem kapsz persze, szóval ahhoz képest mennyire szükségük van nekik is szülői segítségre, nem viszik túlzásba. Az más kérdés hogy akár állva, étlen-szomjan sem hagynám itt a kislányomat, de azért pl a Heim Pálban, pénzért ugyan, de kaptam ágyat és kaját is amikor a hasadékműtét volt.

Mondjuk az látszik hogy rohadtul nincs pénz, a nővérek számában, abban, hogy a kórteremben lévő 4 csapból 1-nél van fertőtlenítő, abban hogy kb 2-3 alap teszten kívül semmit nem néznek, ha a probléma nem esik ebbe a 2-3 dologba akkor sose derül ki mi volt a baj, és sorolhatnám.

A bejegyzést tegnap kezdtem írni, mára kiderült, hogy rota vírust sikerült benyalnia. (Szerencsére beleesett abba a pár tesztelt dologba?) Mivel ennek semmi különösebb kezelése nincs, a kiszáradásra kell csak nagyon figyelni, várunk. Jelenleg nem kap infúziót, estére esélyesen visszakötik, de ahhoz képest hogy 2 napig folyamatosan kapta, haladás! Hazamenetel szerintem vasárnap előtt nem.

Azért picit elgondolkodtam nem kellett volna-e mégis az a védőoltás....

Annyira reménykedtem benne, hogy holnap már hazamehetünk, de most elég esélytelennek látszik. Magas láz, hasmenés.... Hányás már nem, de folyamatos infúzió, alig eszik, alig iszik.

Én mára már kaptam egy hálózsákot a nagy pléd mellé, szóval mondhatni fullextrás pótágyam lesz. Mindenesetre az ellátás elég érdekes, később elmesélem.

Nem véletlenül féltem a hányós-hasmenős dögtől.... Este fél 11-től kétóránként húztam ágyneműt és öltöztettem át szegény Bambit, akiből szerintem még az is távozott, amit még meg sem evett....

Hogy az én hasam most csak attól fáj, hogy bebeszélem magamnak, vagy tényleg elkaptam, na ez órákon belül ki fog derülni....

Óóóóóó, de tetszik!!!!

Swatch secret code ring.(47,50 EUR. 60 USD.)

"Kedves Jézuska!

Néhány apróbb kivételt leszámítva nagyon jó kislány voltam egész évben, úgyhogy igazán szeretnék egy ilyet kapni karácsonyra!

Köszönöm!

CS.F."

Az egy dolog, hogy a pudingmarstejtúrórudi felvillanyoz egy 4 évest.... De amikor meglátja a parenyica snack csomagolását, fülig szalad a szája, ablakrepesztő hangon kezd visítani, és szerintem ha hagynám olyan 6-7 perc leforgása alatt zúzná be a 15 dekát, csak úgy magában.

Most aztán tényleg majdnem olyan vagyok, mint Tökéletes Anyu, akinek már kora reggel készen van minden házimunka. Reggel 8:30-kor már készen volt a leves, 9-re elkészült a főfogás is, OK, OK, nyilván nem marhafartő levest készítettem stíriai metélttel, de azért tőlem ez nagy szó ám. A sikerhez persze hozzájárult méhem egyszem gyümölcse, aki reggel 5:45-kor úgy döntött, hogy kezdődhet a nap.... Kissé talán tompítja tökéletességemet (cöh), hogy mindezt azért tettem, mert délelőtt szeretnék elmenni shoppingolni Mancipancival, és szerettem volna ha kész az ebéd, mire hazaérünk. Szilárd elhatározásom ugyanis, hogy idén már novemberben mindenkinek megveszem a karácsonyi ajándékot, hogy ne kelljen a nagy tömegben túlélni. Imádom a karácsonyt, imádom kitalálni hogy kinek mit és hol, de amit gyűlölök, az a rohanó és tiszta ideg emberrengeteg.

A mai célpont az Insitu, megnézném élőben ezt és különös tekintettel ezt rocksztár bátyámnak.

By the way.... Az mennyire durva, hogy a diavetítő, amit 20-25 éve fillérekért dobáltak az ember után, manapság 15 ezer forint alatt akciósan sem kapható? A legdurvább ár, amit eddig láttam az a Libriben 22.000 magyar forint.... Hát volna egy cifra megjegyzésem.... (Végül a diafilm.hu-tól vettem 14.800-ért. Ha lesz is olcsóbb bárhol, már mindegy. Mondjuk attól azért félek, hogy minőségre elég trágya lesz, de majd kiderül....)

Megetettem az összes kollegát libamáj péstétommal. Nehogy ezen múljon már!

Nem igaz, nem az összeset, azt az alattomos kis gyökeret, aki a főnöknél mószerolt fél éve, na őt nem. Majd egyszer ezt is elmesélem.

111111

"A mai napot nőies energiák uralják, a gondoskodásnak és a kapcsolatoknak különleges szerep jut, háttérbe szorítva a munkát és más gyakorlati teendőket. Ugyanakkor az ember hajlamosabb lehet a valóságtól elrugaszkodott idealizmusra és az illúziókra is.

A mai napon az érzelmek sokkal nagyobb hatást gyakorolnak a racionalitásra, mint általában, az ember érzékenyebb lehet az átlagosnál, jó és rossz értelemben egyaránt.

Lehet, hogy szokatlan intuíciók kerítenek hatalmukba, esetleg kitágulnak az érzékeid. Ma a békekötésre, a konfliktusok elsimítására és a felek közötti közvetítésre is alkalmas az idő. Van, aki úgy tartja, a kívánságok ma könnyebben valóra válnak. Ha szeretnéd kipróbálni, gyújts fehér gyertyát, és képzeld el, amit szeretnél elérni január 1-jéig, a következő időszak kezdetéig. Még jobb, ha le is írod, amit elterveztél, így vissza tudod majd ellenőrizni, mi valósult meg belőle."

(Femina.hu)

Ó, na ez az én napom lesz, már látom. Valóságtól elrugaszkodott illúziók? Hah, hiszen erről szól az életem idestova másfél éve! Azt mondja írjam le. Drága Univerzum (ha már itt tartunk, ismét), még hányszor? No de ezen ne múljon, csak finomítsunk rajta, ne legyek olyan beszűkült:

Szeretném ha lenne egy társam, akivel boldog leszek!

Remélem nem kell felgyújtanom egy kecskét, vagy macskaszőrt áztatnom kutyanyálba és megitatni valakivel, hogy tényleg teljesüljön.

Intro

"Elképzeltem, milyen jó lenne így élni. Milyen jó lenne vidámnak, kíváncsinak, boldognak lenni. Minden pillanatot mélyen átélni, magamba inni az életet. Újra hinni az álmokban. Tudni harcolni azért, amit el akarok érni.

Szeretni a férfit, aki szeret.

Igen, ez az a nő, aki lenni akarok - és aki egyszer csak megjelent, s akivé átváltoztam. Éreztem, hogy a lelkemet beragyogja egy Isten jelenléte - vagy egy Istennőé -, akiben már rég nem hittem. És éreztem, hogy a Másik abban a pillanatban elhagyja a testemet, és leül az egyik sarokban. Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába: kifakítaná a régi bútorokat.

Láttam, ahogy a Másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit. Az eljövendő szerelmet eleve elutasítja az elmúlt szenvedések miatt.

Pedig a szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta.

Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.

És megvált.

(P. Coelho - A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)